Utópia és disztópia

Fekete Émi orvos cikkében a kormányfő által meghirdetett „gyermekvédelmi népszavazást” bírálva megállapítja, hogy az lényegében egy hamis állításokra, fikciókra alapozott választási propaganda-akció. Ebben igaza is van.

A probléma azonban az, hogy ő maga is nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra alapozza érveit. Utópia és disztópia részletei…

Transzba esve– új hullám a globalizált testiparban

Mindenekelőtt

„Covid-19, Második Hullám” – minden bizonnyal így fog bevonulni a történelembe. Ahogy a tavaszi első hullám idején, a kormány ismét megkapta a teljes felhatalmazást a parlamenttől, egyhangú szavazással. Persze a teljes felhatalmazás valójában most sem a járvány megfékezését célzó, ezúttal tragikusan megkésett, mégis kapkodva, előkészítés nélkül bevezetett rendszabályok elfogadtatását szolgálja: ehhez rendelkezésre áll a hatályos Alaptörvény is. A teljes felhatalmazás rendeleti kormányzást, kézivezérelt törvényalkotást, a jog- és intézményrendszer többé-kevésbé akadálytalan „személyre szabását” teszi lehetővé a kormányzó párt és annak legszűkebb vezérkara számára, jól irányzottan éppen olyankor, amikor tényleg mindenkinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mi lesz másfél év múlva a választáson, hogy hogy kerül az Alaptörvénybe az ember biológiai neme, valamint az anya és az apa fogalmának meghatározása, és annál is, hogy ki milyen feltételekkel, kinek az engedélyével fogadhat majd örökbe gyermeket…

Kétségkívül hatékony eszköz a rendeleti kormányzás, ha a kormány el akarja kerülni a vitát, és ezzel egyben ellehetetleníteni fontos kérdések tisztázását. Hiszen, ha belemennénk a vitába, nem csak azt kéne kibogoznunk, hogy az embernek hány neme lehetséges, és ebből kire nézve mi következik, hogy a homoszexualitás ragályos-e, hogy a nőket az erőszaktól megvédeni, az áldozatokat hatékonyan megsegíteni, az elkövetőket eredményesen visszatartani hivatott Isztambuli Egyezmény tényleg a gender-ideológia trójai falova-e vagy inkább egy értelmes jogszabály- és intézkedés gyűjtemény, amelyet bármely állam sikerrel alkalmazhat a köz javára – ha netán ez volna a célja –, hanem azt is át kéne gondolnunk, hogy valóban mindent elkövet-e az állam a gyermekek és a nők védelmében, tesznek-e például eleget azért, hogy kevesebb gyerek várjon örökbefogadásra, hogy visszaszoruljon a nőket és gyermekeket érő brutálisan tömeges szexuális és egyéb erőszak, röviden: hogy ne csak a jéghegy csúcsát reszelgessük, hanem foglalkozzunk az alapokkal is.

De tisztázás nem folyik, vita nincs, így megoldás sem lesz, kormányzati akarat híján nem is lehet. Szétforgácsolt médiaterünkben külön-külön buborékokban tárgyalják amúgy is egymással egyetértő partnerek azt, amin nincs mit vitatkozniuk. Kormányoldalon ezt, ellenzék-oldalon amazt.

Az itt következő dolgozatot még a nyáron írtam, a „Covid-19 Első Hullám” végén, naivul remélve, hogy immár megnyílik a lehetőség a vitára: két választás között egy pillanatra elcsitul a pártpolitikai harctér és olyasmiről is lehet beszélni, amiről máskor nincs idő még gondolkodni sem.

“Transzba esve– új hullám a globalizált testiparban” részletei…