Mi a baj a családvédelmi akciótervvel?

(Megjelent a Mércén, 2019. február 21-én.)

Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
(Mt. 13/12)

A családvédelmi akcióterv az első elemzések szerint 2019-ben (a program július 1-jével kezdődik) mintegy 135, 2020-ban 260 és a harmadik, tehát a következő választási évet megelőző 2021-es évben nagyjából 300 milliárd forint költségvetési kiadást igényel majd. 

(Összehasonlításképp: az ugyanezzel a lendülettel meghirdetett, középiskolásoknak szánt, kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamokra évi 90 milliárdot szán a kormányfő. A csapatsportokra fordítható TAO-támogatás éves összege 125 milliárd forint, a Magyar Tudományos Akadémia teljes évi költségvetése 56 milliárd – ebből a központi költségvetés 12, az illetékes minisztérium további 20 milliárdot áll, a többi pályázati pénz.)

Szerencsésnek mondható esetben – tehát akinél mindegyik elérhető támogatás igénybevételére lehetőség van – ötven millió forint feletti össztámogatásról is szó lehet. De természetesen a kedvezményekre jogosultak többségénél kevesebbel, noha így is esetenként több tízmilliós extra juttatással lehet számolni.

Mi hát a gond az akciótervvel? Bonyolult, pazarló, igazságtalan, megosztó, és végül a kormány országjobbító tervének sarokpontját alkotó demográfiai fordulat szempontjából pedig aligha hatásos.

Bővebben…

Reklámok

Dicséretes elégtelen

Így vizsgázott a kormány a nőket érő erőszak elleni fellépésből

(Megjelent a Mércén 2018. december 8-án)

 

I. Dicséretes

Ugye nem gondoltuk volna? Az Isztambuli Egyezmény a hosszú távú stratégiát előíró országgyűlési határozatban? Kormányzati kezdeményezésekben?

2015-ben országgyűlési határozat született az úgynevezett kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiáról. A határozat preambuluma – hűen követve az Isztambuli Egyezmény preambulumában foglaltakat – részletesen kifejti, hogy a kapcsolati erőszak bűncselekmény, nem magánügy, hogy bár férfiak is válhatnak áldozattá, de alapvetően a nőket és a gyermekeket érinti, hogy a szemtanú gyermek is áldozat, s hogy a kapcsolati erőszak nem merül ki a fizikai erőszakban, annál sokkalta tágabb jelenség. (Jó, azt azért nem olvashatjuk itt, hogy a nők elleni erőszak – minthogy a nők és a férfiak közötti hatalmi egyenlőtlenség következménye s egyben fenntartója – elsősorban politikai és nem pszichológiai kérdés: de ne legyünk telhetetlenek.)

Bővebben…

Egy lépés előre, egy évszázad hátra

(Megjelent a Mércén 2018. november 18.)

A „Lépjünk, hogy léphessenek!” és más, súlyosan fogyatékos gyermeküket, önellátásra képtelen hozzátartozójukat otthon ápolók érdekeit és törekvéseit képviselő civil szervezetek azért küzdenek, hogy az állam ismerje el foglalkozási jogviszonynak az otthonápolást. Nyugdíjszerző időnek eddig is beszámították, egészségbiztosítás ma is jár vele, de munkabér csak foglalkozási jogviszonyhoz járhat, s az érdekképviselők munkabért, legalábbis minimálbért szeretnének elérni.

A tartósan beteg, fogyatékos, önellátásra képtelen értelmi vagy testi sérült gyermeküket, illetve ugyancsak önellátásra képtelen beteg, demens stb. idős hozzátartozójukat gondozók rettenetes körülmények között élnek. Az talán a legkevesebb, hogy megalázóan alacsony állami támogatással kell beérniük. Az otthonápolási díj az ápolt állapotának súlyosságától és a gondozó és gondozott viszonyától függően 28 és 56 ezer forint között mozog havonta. Ebből a pénzből, főleg tartósan – márpedig az otthonápolás egyik legfontosabb jellemzője éppen a tartósság – gyakorlatilag semmit nem lehet megoldani: se a fűtést, se az étkezést, se a ruházkodást, se a lakhatást, semmit. De a pénzhiánynál is nyomasztóbb a végeérhetetlen odaszögezettség, a folyamatos érzelmi igénybevétel, a fejlődés, javulás reményének csekély volta, s a kiszakadtság a társadalomból. (Pál Mónika a 24.hu-n szép írásában részletesen kifejti, mi minden nehézséggel, lelki teherrel, egészségügyi kockázatokkal kell megküzdeniük az otthonápolóknak.)

Nyilvánvaló: óriási az egész társadalom adóssága azok felé, akik a közös terhet egyedül cipelik. Sokkal-sokkal jobban el kell ismerni, meg kell becsülni, sokkal jobb feltételekkel kell ellátni, és sokkal több pénzzel kell megfizetni azokat, akik ezt a nagyon nehéz és megterhelő munkát végzik.

De arra a kérdésre, hogy legyen-e az otthonápolás foglalkozási jogviszony, és járjon-e érte minimálbér, a válaszom egyértelmű NEM.

Bővebben…

Törött tükörbe nézve

Miért indokolt a gendertudatosság a terápiás munkában? – a nők valóságának allegóriája címmel dr. Ijjas Flóra blogján egy érdekes cikket közöl fordításban. A cikk valójában férfiaknak szól, őket akarja érzékenyíteni, felébreszteni együttérzésüket, megértésüket a nők iránt, akik ki vannak téve a nemi erőszak fenyegetésének. Bemutatja, milyen élet a nők élete, akiket kicsi koruktól kezdve egész társadalmunk arra készít fel, hogy egyrészt hogyan fogadják el mint elkerülhetetlent, s másrészt mégis hogyan igyekezzenek elkerülni a mindenünnen reájuk irányuló nemierőszakot. A cikk a nemierőszakot a tökönrúgáshoz hasonlítja, s azt próbálja elképzeltetni olvasójával, mi lenne akkor, ha a fiúknak, férfiaknak kéne a tökönrúgás kultúrájában felnőniük és élniük, mi lenne akkor, ha el kéne fogadniuk a tökönrúgást mint a nemek viszonyának szinte esszenciális formáját. Bővebben…

A létező feminista

(Megjelent a Dinamó Műhely blogon)

A fiatalabb olvasók kedvéért elevenítsük fel egy pillanatra a Kádár-rendszer „létező szocializmus” fogalmát. A kifejezést eleinte a rendszer vezető ideológusai alkalmazták, védekezésképp, sarokba szorulván, midőn (belső) kritikusaik szemükre vetették, hogy a társadalmi rend, amelyben élnek, valójában nem is szocializmus: hisz a valóságban nyilvánvalóan nem volt igaz, amit az iskolában a szocializmusról tanítottak, amiről a vezetők szónokoltak, hogy t.i. a társadalomban a munkásosztály uralkodna (bár az elvtársurak – szintén korabeli kifejezés – nevük mellett foglalkozásként többnyire „vasmunkás”, „géplakatos”, „pék” stb. megjelölést alkalmaztak, de persze hiába), nem volt igaz, hogy ki-ki képességei szerint dolgozik, és munkája szerint részesül (míg ezzel szemben a nem is nagyon távolinak ígért kommunizmusban mindenki képességei szerint fog dolgozni, és szükségletei szerint részesedni), és hát nyilvánvalóan az sem volt igaz, hogy a szocialista demokrácia révén valódi és élő népképviselet valósulna meg, s az emberek a saját kezükbe vennék a társadalom irányítását. Mindez irdatlan hazugság volt persze, amit a szocializmus mibenlétéről folytatott eszmecserékben végül is úgy intéztek el, hogy vannak még eltérések az ideálistól, s ami valójában bennünket körülvesz, az nem az ideális, az elméleti, hanem a „létező szocializmus”. Bővebben…

J’accuse – Vádolom…

Megjelent a Dinamó Műhely blogon

Vicc: “Honnan tudja az ember, hogy jobboldali vagy liberális férfival beszél-e?
Hát onnan, hogy a jobboldaliak magántulajdonnak tekintik a nőket,
a liberálisok meg köztulajdonnak.”

Vádolom az egész magyar elitet, értelmiséget, vezető réteget, kiemelten ezek magukat liberálisnak, szabadelvűnek, emberi-jogi alapokon állónak, humanistának és egyenlőség-pártinak valló tagjait, csoportjait, legyenek akár politikusok, elemzők, újságírók, vállalkozók, jogvédők, netán épp művészek vagy akármik. Vádolom őket, mivel szinte egy emberként helyeslik, támogatják, segítik, törvényesnek, és normálisnak állítják be – sokszor használják, sőt haszonnal működtetik – a prostitúciót, illetve a szexipart, a nők és gyermekek iparszerű elnyomását és kizsákmányolását.

sbaby

Georg Grosz: Circe (forrás: Pinteress)

Vádolom persze a döntéshozók és döntés-előkésztők mellett legelsősorban a magyar médiát, printet és online-t, rádió- és tévécsatornákat egyaránt. Vádolom, mert (egyébként jobbára csak vélt) mocskos kis előnyökért beáldozza hazája fiatalságát, húspiacon árverezi el legjobbjait: a kicsi kis cigány lányoktól az egyetemre készülő, vagy akár már egyetemre járó tiniken és ifjú nőkön át: határ a csillagos ég. Bővebben…

Navigare necesse est

Az alábbi szöveg a nők elleni erőszak elleni hatékony állami fellépést szolgáló ún. Isztambuli Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot, és a mögüle felsejlő valóságot igyekszik bemutatni. Előre is kérem az Olvasót, hogy türelemmel lásson hozzá az olvasáshoz. A szöveg tele lesz mindenféle felsorolással, szó- és szövegmagyarázattal, jogias kifejezésekkel. Mit tegyünk: jogalkotásról és jogalkotással való visszaélésről van szó, és az bizony nem sétagalopp.

Magyarország kormánya viccesen Valentin-napra időzítette az oly régóta a nőszervezetek követeléseinek középpontjában álló ún. Isztambuli Egyezmény ratifikálását célzó törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátását. A vélemények megfogalmazására 9 nap állt rendelkezésre. Bővebben…